Bernády György

„Egész életemen át egyetlen vágyam, célom volt, hasznára lenni a köznek, hasznára lenni a fajomnak”- írja 1920-ban a Nyilt Levélben. S valóban ezt tette egész életében.

A városépítő Borsos Tamás működése óta nem mutatott a város története olyan kiváló egyéniséget, aki a székelyek egykori híres városát kiemelje a vidéki kisvárosok sorából. Ilyen alkotó vezetője a városnak pedig azóta sem volt.

április 10-én született Bethlenben. A marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett, majd gyógyszerész, aztán állami- és jogtudományi oklevelet szerez. Közéleti szereplését 1896-ban kezdi, amikor szabadelvű programmal Marosvásárhelyt országgyűlési képviselőnek választották. 1900-ban rendőrfőkapitány, majd 1902. március 8-án „közfelkiáltással” polgármesternek választják. Ekkor a város lélekszáma 19.522, amely 1915-re 10.000 fővel gyarapodott. Már programbeszédében megígérte, hogy „egy új várost építek!”.

Nevéhez fűződik Marosvásárhely modern városközpontjának kialakítása, villany- és vízvezetékkel való ellátása, a közigazgatás újjászervezése, intézményhálózat létrehozása, középületek, gyárak (gázfejlesztő üzem, közüzemek épületei, téglagyárak növelése, korszerűsítése, közvágóhíd, kertészet és üvegházak) építése. Polgármestersége alatt épültek, mára már a város jelképévé vált Városházán és Közművelődési Palotán kívül többek között: 5 elemi iskola, polgári iskola (ma műszaki egyetem), felsőkereskedelmi iskola (ma a műszaki egyetem másik épülete), leánygimnázium (ma Papiu Ilarian Főgimnázium), A közigazgatási tanfolyam épülete (ma Dimitrie Cantemir Egyetem), katonai alreál iskola (ma orvosi egyetem), kereskedelmi és iparkamara. Végrehajtják a Maros szabályozását: gátépítés, Műcsatorna és hidak építése, víztisztító üzem, víztárolók, szennyvíztelep. De ekkor épül a gyermekmenhely (ma TBC klinika), polgári sportlövölde (ma a somostetői vendéglő). Tervei között szerepelt egy vármegyeháza, színház, Képzőművészetek háza művészteleppel, iparművészeti iskola, kaszinó, TBC szanatórium a Somostetőn.

1913-ban saját kérésére mint m. kir. udvari tanácsost polgármesteri állásából felmenti a város, főispánná történt kinevezése következtében. 1917 júliusáig viselte ezt a tisztséget. 1926-29 között ismét polgármester. 1926-tól Maros-Tordavár megye parlamenti képviselője. 1930-ban kivált az Országos Magyar Pártból és megalakította a Polgári és Demokratikus Blokkot.

1904-től 1925-ig a vártemplomi egyházközség főgondnoka volt. Főgondnokként egyben egyházkerületi, közgyűlési képviselő is. Gondnoksága idején számos alapítványt hoz létre.

1938 október 22-én halt meg.

Magánéltét feláldozta a köz oltárán, sok éven át kora reggeltől késő éjszakáig dolgozott a városért. Marosvásárhely felvirágoztatása volt az élete értelme. Alakjáról legendák, anekdoták keringenek.